A járvány miatti lezárások Európa-szerte kinyitották a börtönkapukat

Alapvetően két oka volt annak, hogy tavaly nyárra az európai börtönök nagy részében csökkent a fogvatartottak száma: az egyik az, hogy a járvány miatt sok embert szabadon bocsátottak, a másik pedig, hogy csökkent a bűnözés is. A legnagyobb mértékben Törökországban csökkent a rabok száma, de mindezek ellenére akadt olyan ország is, ahol tovább nőtt a bebörtönzöttek száma.

Photo: Luis Argerich/Wikimedia (CC BY 2.0)

Az Európa Tanács felkérésére a Lausanne-i Egyetem kutatói készítettek egy tanulmányt  a járvány első hulláma és a börtönnépesség közötti összefüggésekről. Négy időpontban vizsgálták meg a 35 ország börtönigazgatásai által szolgáltatott adatokat. Ez gyakran nem egyezik meg a tagállamok számával, mert előfordulhat, hogy egy országban több önálló börtönigazgatás is működik. A kutatás az uniós összképnél bővebb európai kitekintést ad, mert az Európa Tanácsnak 47 tagállama van (nem összekeverendő az EU állam- és kormányfői tanácsával, amelyet Európai Tanácsnak hívunk). A négy vizsgált időpont a következő volt:

  • január 31-je, a világjárvány előtt,
  • április 15-e, a lezárások első hónapját követően,
  • június 15-e, a lezárások vége és
  • szeptember 15-e, a nyár vége.

Ha az összesített adatokat nézzük, akkor az derül ki, hogy január és szeptember között a börtönnépesség 4,6 százalékkal csökkent. Ez azt jelenti, hogy 100 ezer lakosra vetítve 121,4 rab jutott az év elején, ősszel pedig csak 115,8 fogvatartott.

A svéd modell növelte a bűnözést

Már a legelső változások is szembetűnőek voltak. Ahogy a járvány miatt egyik napról a másikra leállt az élet, hasonló történt a börtönök zárt világában is. A március 15. és április 15. közötti időszakban 29 börtönigazgatóságban 4 százalékot meghaladó mértékben csökkent a börtönben fogvatartottak száma, 17 esetben nem változott (ez azt jelenti, hogy 4 százaléknál nem volt nagyobb az elmozdulás) és mindössze egyetlen helyen számoltak be arról, hogy jelentősebb mértékben nőtt a rabok száma. Ez az egyetlen állam Svédország volt, ahol a többi európai országtól eltérően nem volt szigorúan vett lezárás, a lakosság sokkal szabadabban mozoghatott, és az élet is a korábbihoz hasonló mederben zajlott tovább.

A következő grafikonon azt mutatjuk meg, hogyan változott a százezer lakosra eső fogvatartottak száma. Az összehasonlításban szerepel Magyarország mellett az az ország, ahol a legnagyobb volt csökkenés (Montenegró), ahol a legnagyobb volt a növekedés (Andorra), az eltérő járványkezelést választó Svédország (amely Andorra után a legnagyobb börtönlétszám-növekedést mutatta) és az európai átlag.

A lezárások végére, június 15-re tovább emelkedett azon államok száma, ahol kevesebben hűsöltek a rácsok mögött, a folyamat azonban nyár végére megfordult és sok helyen ismét növekedni kezdett a fogvatartottak száma. Ez 12 országot jelent (zárójelben a növekedés százalékos mértéke): Monaco (30), Andorra (22), Norvégia (16,8), Luxemburg (12,1), Szlovénia (10,9), Finnország (8,3), Skócia (7,7), Ciprus (7,2), Dánia (6,7), Belgium (4,8), Románia (4,7) és Észak-Írország (4,5). 22 börtönigazgatásban nem változott lényegesen ez a szám és összesen két ország volt, ahol a „szabadság” a fogvatartottak számának további csökkenését jelentette: Bulgária (–13,2%) és Montenegró (–7,7%).

Ha az egész időszakot (januártól szeptemberig) vesszük figyelembe, akkor a következőképpen lehet a tagállamokat csoportosítani. Húsz országban csökkent a rabok száma, ami azt jelenti, hogy több mint 4 százalékkal lett kevesebb. Ezek: Montenegró (–21,1%), Franciaország (–13,4%), Bulgária (–12,7%), Albánia (–12,5%), Portugália (–12,5%), Olaszország (–10,8%), Litvánia (–10%), Hollandia (–8,8%), Skócia (–8,7%), Luxemburg (–8,4%), Finnország (–7,6%), Lettország (–7,1%), Lengyelország (–6,8%), Spanyolország (Katalónia) (–6,3%), Ciprus (–6%), Csehország (–5,6%), Spanyolország (–5,1%), Anglia és Wales (–4,4%), Szlovénia (–4,3%), Szerbia (–4%).

11 államban a változás nem volt több 4 százaléknál semelyik irányban, ezeket állandónak vesszük: Azerbajdzsán, Belgium, Észtország, Magyarország, Liechtenstein, Moldovai Köztársaság, Monaco, Norvégia, Románia, Szlovák Köztársaság, Észak-Írország.

Négy helyről érkeztek olyan adatok, amelyek alapján viszonylag többen (több mint 4 százalékos növekedés) voltak börtönben a járvány első hulláma után, mint azt megelőzően. Ezek az országok: Andorra (+24,5%), Svédország (+5,8%), Dánia (+5,4%) és Görögország (+5,2%).

Török nyitás

Nem az egyetlen, de az egyik oka volt a börtönpopuláció csökkenésének a világjárvány. Huszonöt államból érkezett olyan jelentés, amelyek arról szóltak, hogy a Covid–19 miatti megelőző intézkedések vezettek ahhoz, hogy adott időszakban kevesebb személy volt a börtönökben. Ezek az államok a következők: Albánia, Andorra, Örményország, Ausztria, Azerbajdzsán, Belgium, Ciprus, Dánia, Franciaország, Izland, Írország, Olaszország, Liechtenstein, Luxemburg, Monaco, Norvégia, Portugália, Szerbia, Szlovénia, Spanyolország, Törökország, Anglia és Wales, Észak-Írország és Skócia.

Ezek a kormányzatok március és szeptember között legalább 143 000 fogvatartottat engedtek szabadon. Kiemelkedik ezek közül Törökország, ahol Oroszország után a második legtöbb embert tarják fogva. A törökök 114 460 személy engedték el, ez a börtönben lévők csaknem 40 százaléka volt. Szintén sok embert engedtek szabadon a következő országokban is annak érdekében, hogy legalább a börtönön belül ne terjedjen komolyabb mértékben a kór. Ez Katalóniában (Spanyolország) és Cipruson a fogvatartottak 23, Franciaországban és Portugáliában 17, Szlovéniában 16 és Norvégiában 15 százalékát érintette.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem amnesztia volt, a kiengedett rabokat később visszahívták, vagy vissza fogják hívni büntetésük letöltésére. Azok is ebbe a kategóriában tartozhattak, akik még csak előzetes letartóztatásban voltak és esetükben szóba kerülhetett, hogy szabadlábon védekezzenek.

Meglévő folyamatra erősített a járvány

A tanulmány készítője, Marcelo Aebi professzor azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a börtönnépesség járvány alatti csökkenése nem csak a rabok elengedése miatt történt. Általánosságban véve Európa nagy részén igaz, hogy a büntető-igazságszolgáltatás rendszere változik, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a hatóságok igyekeznek alternatív büntetési módokat találni és ezzel kiváltani a szabadságvesztést. Ennek egyrészt anyagi okai vannak, ugyanis a fogvatartottak ellátása mindenhol megterheli a központi költségvetést, másrészt bizonyos esetekben a büntetés céljai elérhetők a szabadság teljes megvonása nélkül is. Ennek tudható be a pénzbüntetések, a házi őrizet, avagy közérdekű munka jelentőségének növekedése.

A járványhelyzetre igaz ugyanakkor az is, hogy jótékony hatással volt a bűnözésre. A lezárások révén sok bűncselekményforma lehetetlenné vált, nem voltak áruházi lopások például, de a közlekedési bűncselekmények száma is jelentősen csökkent. Az utcákon kevesebb ember volt, nehezebb volt közöttük elvegyülni, vagy meglopni, kifosztani őket. A szórakozóhelyek is bezártak, a hagyományos bűnözői magatartásokat is át kellett formálni. Átmenetileg visszaesett a kábítószerpiac és más illegális tevékenységek. És itt kell felidézni azt, hogy a korlátozások kezdetén egyetlen államban nőtt az őrizetben tartottak száma: Svédországban, ahol nem voltak lezárások.

A tanulmány még egy fontos dologra mutatott rá: az első hullám során, szeptember 15-ig abban a 38 börtönigazgatásban, ahonnan erről adatok érkeztek, legalább 3800 fogvatartott és 5100 büntetésvégrehajtási dolgozó fertőződött meg koronavírussal.

Bár nem ennek a tanulmánynak a témája, de az adatok rámutatnak még egy lényeges körülményre. Arra, hogy egy-egy társadalom a lakosság mekkora részét tartja börtönben. Ez a százezer főre eső fogvatartottak számából derül ki, ahol legfrissebb, szeptemberi adatokat figyelembe véve Magyarország a 35 börtönigazgatóság közül a 7. legmagasabb adatot mutatja.

Elérhető fordítások
2021. február 16. kedd

Author/s:

Laszlo Arato

Source/s:

EUrologus
share subcribe newsletter