Mi ösztönzi az innovációt Európa-szerte?

A WIPO Globális Innovációs Indexe a legátfogóbb viszonyítási alap az innovációs politika terén. Az Európához és az EU-hoz kapcsolódó adatok megmutatják az éles különbségeket az államok teljesítményei között, a földrajzi területeken átívelően és azokon belül is.

Július végén a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) nevű önfinanszírozó ENSZ-szervezet, amely 192 tagállamot foglal magába, 12. alkalommal adta ki jelentését a Globális Innovációs Indexről (GII), amely mutatja egy ország teljesítményét az új technológiák és innovatív folyamatok megjelenését biztosító feltételek megteremtése terén. A GII két alindex átlagának eredménye: az innovációs input alindexé és az innovációs output alindexé. Előbbi “definiálja a környezeti szempontokat, amelyek elősegítik az innovációt egy gazdaságon belül”, és öt pilléren nyugszik: intézmények, emberi tőke és kutatás, infrastruktúra, piaci kifinomultság és üzleti kifinomultság. Az output alindex két pilléren nyugszik: tudás és technológia outputok és kreatív outputok. Tehát, mi ösztönzi az innovációt Európa-szerte?

A GII és alindexei

A következő színes oszlopdiagramokban megmutatjuk, hogyan teljesítenek Európa országai a GII terén. Svájcot, Norvégiát és Izlandot (nem EU-s magas jövedelmű országok) sötétszürke színnel jelöltük, míg a balkáni és keleti nem EU-s országokat rendre közép- és világosszürkével. Az EU-s országokat pedig az Unión belül való elhelyezkedésük szerint színeztük: északi (kék), balti (világoskék), közép-nyugati (lila), közép-keleti (barna), déli (vörös).

Az összesített GII eredmény terén (1. ábra) az északi EU-s országok vezetik a rangsort, utánuk a közép-nyugati államok következnek. Észtország láthatóan kilóg régiós partnerei sorából. Svájc a GII globális ranglista-vezetőjeként jobban teljesít minden EU-s tagállamnál. Románia ellenben rosszabbul teljesít egyes keleti és balkáni nem EU-s országoknál is.

Az input tényezők terén Norvégia vezeti a rangsort. Az EU-ra összpontosítva látszik, hogy az északi EU-s országok előnye itt még jelentősebb. Két déli ország (Málta és Ciprus) megelőz egyes közép-nyugati államokat (Belgium és Ausztria). Az output index terén a rangsor első fele jobban hasonlít az összesített eredményéhez, a figyelemre méltó kivétel Hollandia, amely itt vezeti az EU-s rangsort.

Input és output pillérek

A 3-8. grafikonokban kicsit alaposabban elemezzük az input és output alindexek összetevőit.

Az intézményi pilléren belül a “kormányzati hatékonyság és politikai stabilitás” ugyanolyan fontos szerepet játszik, mint az alacsony “elbocsátási költségek” (szabályozási környezet) és a “vállalkozásindítás könnyűsége, illetve a fizetésképtelenség megoldása” (üzleti környezet).

A fizetésképtelenséget kezelő mechanizmusok gyorsaságának köszönhetően Szlovénia megelőz számos déli gazdaságot. A balti országok szintén versenyképesnek tűnnek. A déli országok között Portugália vezet, köszönhetően a politikai stabilitás terén szerzett magas pontszámának. 

 

Úgy tűnik, hogy Spanyolország megelőzi a legtöbb közép-nyugati tagállamot az infrastrukturális pillér (4. ábra) terén. Ezt főként az “ökológiai fenntarthatóság” elősegítése képességének köszönheti az ország. Ezen a változón belül kulcsszerepet játszik az “általános infrastruktúra” (logisztikai teljesítmény és bruttó tőkeképződés) támogatásának képessége, valamint az információ- és kommunikációtechnológia fejlesztése. Norvégia abszolút éllovasként emelkedik ki a mezőnyből.

Az emberi tőke és kutatás területén a relatív rangsor az egyes földrajzi területeken belül változatos képet mutat: a közép-nyugati EU-s államok között Németország és Ausztria vezet, hála az erőteljes felsőoktatási politikának, és különösen a “tudományos és mérnöki diplomát szerzők” magas számának, valamint a “globális K+F cégek” nagy számának. Ez még inkább igaz egy olyan országra, mint Finnország, ahol magas az “iskolában töltött évek várható száma” is.

A “piaci kifinomultság” fogalma arra vonatkozik, hogy mennyire fejlett a pénzügyi szektor, és mennyire képes egy állam elősegíteni a befektetéseket és a versenyt. Az üzleti kifinomultság azt mutatja, hogy egy ország mennyire képes tudást magához venni külföldről, kapcsolatokat létesíteni a tudományos és az üzleti élet között, illetve ösztönözni a tudásgazdaságot (a tudásintenzív foglalkoztatottság aránya). Az Egyesült Királyság vezeti a rangsort a piaci kifinomultság terén. A déli államok közül Ciprus, Málta és Spanyolország emelkedik ki. 

Végül pedig, a 8-9. grafikonok az output alindexre összpontosítanak. A tudás és technológia outputok magukba foglalják a tudás megteremtését (szabadalmak száma, tudományos és technológiai publikációk, idézhető dokumentumok H-indexe), hatását (számítógépes szoftver kiadások, high- és medium-high tech gyártók) és átadását (információ- és kommunikációtechnológiai szolgáltatások exportja, szellemi tulajdon átvétele). A kreatív outputokhoz tartoznak az immateriális javak (védjegyek, ipari formatervezés), a kreatív áruk és szolgáltatások (kulturális és kreatív szolgáltatások exportja, vagy kreatív áruk exportja) és az online kreativitás (mobiltelefonos applikáció fejlesztés). 

Az országok eloszlása a 8. ábrán nem mutat nagy eltérést más input pillérekhez viszonyítva – az egyedüli figyelemre méltó kivétel Magyarország, egy EU-tagállam, amelynek vannak erősségei a tudás hatása és átadása terén. A 9. ábrán viszont teljesen megváltozik a rangsor. Luxemburg (erőssége az online kreativitás) és Málta (erősségei az immateriális javak, valamint a kreatív áruk és szolgáltatások) itt sorrendben a második és harmadik pozíciót foglalják el. Észtország szintén előre került a rangsorban.

A témában való elmélyüléshez ajánljuk még elolvasni: a GII mögötti módszertant (I. függelék), a gazdasági profilokat és adattáblázatokat (II. függelék), valamint a GII-vel kapcsolatos forrásokat és meghatározásokat (III. függelék).

Elérhető fordítások
2019. szeptember 03. kedd

Source/s:

VoxEurop
share subcribe newsletter