Az eurózónán kívül sem lesz tragédia belőle, ha egy állam kompenzálja lakosait az inflációért

Az infláció Európa minden kormányának komoly fejfájást okoz, azonban az eurozónán kívüli EU tagállamokban, és kiemelkedően Magyarországon, az átlagnál is rosszabb a helyzet. Megvizsgáltuk, hogyan próbálták kezelni az eurozónán kívüli országok az inflációt, milyen lakosságvédő döntéseket hoztak, és persze, hogy hol mit rontottak el.

Published On: március 13th, 2023
EU-countries-are-helping-their-citizens-to-face-inflation.jpg

Az infláció nyilvánvalóan az egész európai unió számára probléma, azonban az eurozónához nem csatlakozott tagállamoknak az átlagnál több kihívással kell szembenézniük, és a gazdasági döntéseiknek is nagyobb súlya lehet. Az inflációellenes döntések ugyanis ezekben az országokban, név szerint Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában és Svédországban, direkt hatást gyakorolhatnak a nemzeti valuta árfolyamára. Emellett a nem-eurozóna tagoknak saját nemzeti bankja, avagy más néven jegybankja van, aminek az alapkamattal kapcsolatos lépései és monetáris politikája, és azok időzítése szintén befolyásolják az inflációt.

2021 szeptembere és 2023 januárja között vizsgáltuk meg a nem eurozóna tagállamok inflációval kapcsolatos döntéseit a Bruegel kutatása , az Európai Bizottság és Eurostat statisztikái, és saját adatgyűjtésünk tükrében, amiben a cseh Denik Referendum is részt vett, az EDJ-net európai újságírói együttműködés részeként.

A lényeg egyszerű: egy nem-eurozóna tagállam jóval kisebb gazdasági egység mint a teljes, gazdaságilag erősebben kapcsolódó eurozóna. Annak, hogy egy ország bevezet-e, például egy ársapkát vagy egyszeri támogatást az eurozónán belül kisebb (bár nem elhanyagolható) kockázata van az inflációra nézve. Az erős, az eurón keresztüli gazdasági összekapcsolódás más országokkal (amik más intézkedéseket vezetnek be és máskor) minden államon belüli döntés átfogó következményein tompít. Például a nemzetközi piac reakciója a döntésre nem közvetlenül az adott állam valutaárfolyamán csapódik le, hanem a közös eurón, amire nyilvánvalóan kisebb hatást tesz, ez limitálja a potenciális infláció gerjesztő folyamatokat. Tehát, egy eurozónán kívüli ország kormányának általában véve óvatosabbnak kell lennie, hiszen egy elhibázott döntés nagyon megindíthatja az inflációt. 

És mindemellett még nem említettük az eurozónán kívüli tagállamok önálló monetáris politikáját, tehát azt, hogy az országok jegybankja saját pénzügyi politikát folytathat. Ide tartozik az alapkamat emelése és csökkentése, pénz kibocsájtása, vagy épp ellenkezőleg a gazdaságban lévő, szabadon mozgó pénzállomány csökkentése, például állampaírok árusításának segítségével. Alapvetően, ha a gazdaságban több pénz forog, például mert a kamatok nagyon alacsonyak, az növeli az inflációt, hiszen többen dönthetnek úgy, inkább elköltik a pénzüket, ami felhajtja az árakat. Így a jegybankoknak és a jegybanki politikának szintén nagy szerepe lehet az inflációban. Jelenlegi cikkünk nem ezzel foglalkozik, de érdemes szem előtt tartani, hogy az összehasonlított országok jegybanki politikájukban is eltérnek, ami nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy hogyan hatottak az inflációra az egyéb gazdaságpolitikai döntéseik. Jelenlegi cikkünk egyszerűen arra világít rá, hogy az állampolgárokat támogató gazdasági döntésekből önmagukban nem lesz tragédia. Ez nem azt jelenti, hogy például egy rossz adócsökkentés problémás jegybanki alapkamat politikával vagy magas szintű energiafüggőséggel párosítva nem okozhat komoly inflációs következményeket.

A másik oldalról azonban, csak attól, hogy egy ország nem eurozóna tag, még nem mentesül az inflációt gerjesztő nemzetközi gazdasági folyamatok alól, szóval az infláció hatásával mindenhol meg kell birkózni. 2022 decemberében, ami a vizsgált időszakunk utolsó mérése, Bulgáriában 14.3%, Csehországban 16.8%, Magyarországon 25%, Lengyelországban 15.3%, Romániában 14.1%, Svédországban pedig 10.8% volt az infláció. Az EU átlag egyébként 10.4% volt, így elmondható, hogy a nem eurozóna tagok némivel az átlag felett, a felső közép mezőnyben voltak infláció tekintetében, Magyarország kivételével, ami az európai rekorder.

Az infláció tehát itt van, így felmerül a kérdés, milyen eszközökkel próbálhatják a tagállamok segíteni a lakosságot és az ipar egyes szereplőit. A leggyakoribb kategóriák az áfacsökkentés (gyakran az energia áfáját érintően), az ársapkák, a legnehezebb helyzetbe került társadalmi csoportoknak adott direkt kifizetések, az extraprofitadók és az ipar támogatása. Az eddigiek alapján azt hihetnénk, hogy az eurozónán kívül az óvatosabb tagállamok járhatnak jobban akik kevesebb pénzt juttatnak a lakosságnak, ami infláció gerjesztő lehet, hiszen például egy direkt lakossági kifizetés nagy, akár aránytalan inflációs problémát is okozhat.

Viszont a valóság nem ebbe az irányba mutat, a legóvatosabban eljáró tagállam, Magyarország az ami leginkább szenved az inflációtól. Érdemes megjegyezni, hogy Magyarország korábban, például a választások előtt több olyan gazdasági lépés mellett is döntött amik gerjeszthették az inflációt, például direkt kifizetéseket is tettek a lakosságnak. Ez nem változtat azon, hogy az inflációs válság kezelésére nem vetette be ezt az eszközt a kormány. Továbbá, Svédország, ahol a legalacsonyabb az infláció a csoportból, több tekintetben is kilóg az összehasonlításból, hiszen elhelyezkedésében és a válság előtti gazdasági helyzetében is különbözik a többi, közép- keleteurópai nem eurozóna tagállamtól. Azonban a svéd példa megmutatja, hogy még viszonylag ambiciózus lakossági kompenzációs lépések sem feltétlenül vezetnek nagy inflációhoz. Ami pedig a közép- keleteurópai országokat illeti, a különböző válságkezelő lépések nem vezettek jelentős különbségekhez az infláció szintjében, szóval úgy tűnik, inflációkezelés tekintetében nem igaz, hogy a kevesebb néha több, legalábbis nem a lakosság támogatását tekintve. A következőkben kategóriánkén hasonlítjuk össze a nem eurozóna tag EU tagállamok a lakosság támogatását célzó inflációs politikáját.

Adó és áfacsökkentés

Svédország az üzemanyagárakkal kapcsolatban döntött áfacsökkentés mellett, az EU által megengedett legalacsonyabb áfakulcsot jelölték ki, ami literenként 0,17 euróval, azaz 68 forinttal jelentett olcsóbb benzint literenként a svédeknek. 2022 júniusa és októbere között mint általában. Bulgáriában a kisvállalkozások ÁFA fizetésétől tekintett el az állam 2021 októberétől 2024 decemberéig. Erre az EU-tól zöldutat is kapott, pedig a bolgár lépés némileg ellentétes a közös piac szabályaival.  A magyar állam ezzel szemben egy más utat választott az adócsökkentésre, nem az áfán, hanem inkább a szociális hozzájárulási adón és az önkormányzatok által beszedett forrásokon spórolt . Ez Európa egyik legnagyobb számszaki adó csökkentésének számított. A lengyel kormány a bolgárhoz hasonlóan az ÁFA csökkentésében látta a megoldást. 2022 januárjában az “anti-inflációs pajzs” névre hallgató csomag keretein belül az étel, a gáz és a növényvédő szerek áfáját 0%-ra, a benzin és a dízel áfáját 8%-ra, a fűtését pedig 5%-ra csökkentették hat hónapon át. Románia az energia áfáját csökkentette 5%-ra. Csehország is ezen az úton indult el, ők az energia áfáját csökkentették 0%-ra, emellett a cégek zöld átállását is segítették ÁFA-kedvezményekkel, és az útdíjakat is eltörölték a kamionokon kívül szinte minden jármű esetében.

Összességében ebben a kategóriában az ÁFA csökkentés bizonyult a legnépszerűbb eszköznek, és ennek abszolút rekordere az eurozónán kívül Lengyelország. Érdemes megjegyezni, hogy több országban, ahogyan azt később megláthatjuk, áfacsökkentés helyett célzott kifizetéseket adott az állam, aminek a célja körülbelül hasonló, több pénzt hagyni a támogatott vásárlók és szektorok zsebében.

Ársapkák

Az ársapkák, avagy árszabályozások szintén népszerű eszköznek bizonyultak a nem eurozónás tagállamok körében, bár a legtöbben rendkívül célzottan használták. Bulgária a fűtés és energia árát fagyasztotta be, és hasonlóan döntött Csehország és Lengyelország is. A lengyel esetben a háztartásokon kívül egyes közhasznú intézmények, például óvodák vagy kórházak élvezhetik ezeket a kedvezményeket. Magyarországon a legfőbb különbség az, hogy a limitált energiaárak csak a kisebb lakossági fogyasztókra érvényesek, azoknak, akik átlag fölött fogyasztanak ezért teljes, piaci árat kell fizetnie. Ez egyébként az előző magyar rezsicsökkentési rendszerhez képest visszalépésnek számít, de európai összehasonlításban a jelenlegi rendszer nem tér el különösebben a többitől. Hasonló, lakossági fogyasztással kapcsolatos kategóriákat Románia is bevezetett a saját energia-ársapkája esetében. Magyarország ezen kívül egyes élelmiszerek és a benzin árát is befagyasztotta egy időre.

A magyar élelmiszer-árstop mindenképpen rendhagyónak számít a többi lépéssel összehasonlítva, amik általában energia és benzinárakat érintenek. Magyarország egyértelműen csoportvezető ársapkák tekintetében, itt érintették ezek a szabályozások messze a legszélesebb termékkört. A magyar kormány ragaszkodása az ársapkákhoz viszont nem biztos hogy előnyös például a következő támogatási kategóriával, a direkt kifizetésekkel összevetve. Míg egy, a rászorulóknak adott bónusz flexibilisebben felhasználható, egy ársapka jóval inkább limitálja a segítség körét. Gyakorlati példával élve, egy bónuszból az ember olyan élelmiszert vesz, amilyenre szüksége van, míg az ársapka meghatározza, hogy márpedig csirkefarhátat kell ennie.

Bónuszok és direkt kifizetések

A bónuszok és kifizetések Európa szerte, köztük az eurozónán kívüli országokban is gyakori választások voltak a kormányok számára. Egyedül egy ország, Magyarország nem adott közvetlenül pénzt az általa sérülékenynek minősített társadalmi csoportoknak, minden más vizsgált ország valamilyen konstrukcióban élt ezzel a lehetőséggel. Svédország célzott bónuszokat vezetett be, tehát a bizonyos feltételeket teljesítő személyeknek automatikusan járt támogatás. Ők a nagy energiafogyasztó 2000 kw/óra fölött felhasználó háztartásokat támogatták 2021 decemberben, és 2022 januárban és februárban havi 195 euróval, azaz 78 ezer forinttal. Ezen kívül az autó tulajdonosok 96-144 euró értékű (38 ezer-58 ezer forint) egyszeri kifizetést is kaptak a benzinárak emelkedése miatt, és a kormány további energetikát érintő támogatásokon is dolgozik. Bulgária kicsit más irányba ment a direkt kifizetésekkel, ők a vállalkozásokat kompenzálják a megnövekedett energiaárak miatt, remélve, így ennek költségei nem hárulnak a fogyasztókra, tovább növelve az inflációt.  Csehországban a “Segítség a háztartásoknak és a kisvállalkozóknak” című program nyújt irányított segítséget a lakosságnak, és néhány 0% kamatú hitelkonstrukciót is biztosít azoknak, akik esetleg bajba kerülnek a magas energiaárak miatt. Lengyelországban fejenként maximum 106 eurót (42 ezer forint) kaphatnak évente az állampolgárok. A támogatás összege függ a jövedelemtől, családi állapottól és a háztartás fűtésének típusától. Egy háztartás maximum 306 eurót (122 ezer forint) kaphat, ha minden kategóriából a legmagasabb besorolásúba esik. A szénnel fűtő háztartások továbbá egy egyszeri 636 eurós (254 ezer forint) támogatást is kaptak, mivel őket különösen sújtják az energiaár növekedések. Románia 2021 szeptemberében egy egyszeri energetikai kifizetést adott, amit a lakosok számláik fizetésére, de például energetikai korszerűsítésre is használhattak. 2021 októbere és 2022 márciusa között a román lakosok energia és gázszámla kompenzációt kaptak, és hasonló direkt kifizetés járt civil szervezeteknek, kórházaknak és oktatási intézményeknek is.

A nem eurozónás országok példájából két dolgot érdemes kiemelni. Az első, hogy attól, hogy egy állam a direkt anyagi támogatás mellett dönt még nem kell feltétlenül egy univerzális, alapjövedelem szerű kifizetési rendszert létrehoznia, nyugodtan meghatározhatja a támogatás kedvezményezettjeit vagy akár célját. A második konklúzió, hogy hiába volt viszonylag különböző a bónuszok célja és mértéke, a közép- és keleteurópai EU tagállamok között amelyek alkalmazták azokat nincsenek hatalmas különbségek az inflációt tekintve. Szóval az államoknak lehet, hogy nem kell félnie attól, hogy készpénzzel támogassák a lakosságot vagy az ipar egyes szereplőit. Persze ezeknek a döntéseknek politikai okai is lehetnek, a magyar kormány például általában véve nem híve a szociális alapú támogatásoknak, így lehet, hogy inflációs kockázattól függetlenül sem változtatnának ezen politikájukon.

A nem eurozóna tagállamok változatos módokon próbálták megvédeni a lakosaikat az infláció hatásától. Az, hogy hosszabb távon ezek az intézkedések mennyire segítik majd a vállsággal járó gazdasági egyenlőtlenségek megelőzését és a rászorulók helyzetének javítását, még kérdéses. Számos intézkedés inkább a középosztály-beli polgárságot célozta mintsem a legszegényebbeket, akik például nem fogyasztanak sok energiát, fával fűtenek, vagy nincs autójuk, amibe benzint tankolhatnának. Persze az átlag állampolgárokat célzó lépések mellett is szólnak érvek, név szerint a vásárlási kedv fenntartása és a gazdaságélénkítés.

Megfigyelési szinten elmondhatjuk, hogy az egyik visszafogottabb, vagy legalábbis egyes területeken tartózkodó, lépéseket tévő nem eurozóna tagállam, Magyarország küzd jelenleg leginkább az inflációval, míg radikálisabb lépéseket választó szomszédjai lényegesen jobban állnak. Ebből persze még nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, érdemes lesz a jövőben megvizsgálni a nem eurozóna tagállamok adópolitikáját, vállalkozástámogatási lépéseit és központi banki politikáját is.

Stay up to date with our newsletter!