Minden, amit az EU-s kötelezettségszegési eljárásokról tudni kell

Az InfringEye az Európai Adatújságírói Hálózat (EDJNet) számára fejlesztett adatalapú eszköz. Célja, hogy az újságírók és az uniós polgárok jobban megérthessék és nyomon követhessék a volt és jelenleg is folyamatban levő kötelezettségszegési eljárások EU-s gyakorlatát. Itt következik a legfontosabb megfigyelések közül néhány – az InfringEye főoldalán ezen kívül még rengeteg adat és egyéb anyag található.

InfringEye

[szövegdoboz: Az InfringEye oldalán még több adat található az EU-s kötelezettségszegési eljárásokról. Rendelkezésre áll a teljes adatbázis, országonkénti átfogó tanulmányok, további diagramok és az alapjukul szolgáló adatkészletek.

Az InfringEye-t az EDJNet-tag Openpolis olasz politikai figyelő szervezet fejlesztette. Az összes anyag szabadon újraközölhető és -felhasználható.]

A közösségi jog betartása a tagállamok és az Európai Bizottság közös felelőssége. Ennek figyelemmel követése az egyik legjobb módszer arra, hogy képet kapjunk az Európai Unió állapotáról, mivel a tagállamoknak minden évben sok, az EU intézményei által jóváhagyott irányelvet és rendeletet kell a saját nemzeti jogrendjükbe illeszteni.

Mind a kulturális, mind a jogi integráció az Európa-projekt alappillérei. Ebben az értelemben a kötelezettségszegési eljárások kérdése megkerülhetetlen. A beszámolók jellemzően nem térnek ki a közösségi jog figyelmen kívül hagyásának valódi magas árára, hogy a gazdasági – büntetési – költségen túl ez mindenekelőtt az európai polgárok életminőségét befolyásolja.

Az évek során az Európai Bizottság és a tagállamok kapcsolatának harmonizálását célzó törekvések többek között azt kívánták elérni, hogy csökkenjen a kötelezettségszegési eljárások száma, és hogy a tagállamoknak elegendő idő álljon rendelkezésükre a közösségi jog végrehajtására. Mint látni fogjuk, az eredmény vegyes, mert míg az évenkénti eljárások száma valóban csökkent, addig a beadott keresetek száma folyamatosan növekszik. Mindeközben úgy tűnik, a tagállamok nehezen szakítanak bevett szokásaikkal, amelynek következtében minden év végén egyre több a függőben lévő eljárások mennyisége.

Mi történik egy kötelezettségszegési eljárás előtt

Egy-egy panasz különféle utakat járhat be, amíg egy kötelezettségszegési eljárás hivatalosan megindul. A kezdeményező lehet az Európai Bizottság (különleges vizsgálóbizottság révén), vagy maguk az uniós polgárok is kezdeményezhetnek eljárást beadványokon vagy petíciókon keresztül. Ez utóbbiak száma folyamatosan növekszik, átlagosan évi 3700 panaszos vélelmezi, hogy a tagállam megszegte a közösségi jogot.

2014 és 2018 között a keresetek több, mint harmadát mindössze három országgal: Olaszországgal (16,31%), Spanyolországgal (12,06%) és Franciaországgal (8, 27%) szemben nyújtották be, az Olaszország ellen 2016-ban benyújtott 753 panasz egy év alatt a valaha volt legtöbb.

Míg az egyes országok közötti eltérések óriásiak lehetnek, általánosságban növekvő tendencia figyelhető meg. 2014 óta 2018-ban érkezett a legtöbb, 3859 panasz, 200-zal több, mint a megelőző évek átlaga. Ismét csak három ország ellen nyújtották be a keresetek zömét. Az első Olaszország, a 633 panasz több, mint fele a belső piaccal kapcsolatos. A következő Spanyolország 486, harmadik Franciaország 316 panasszal.

A panaszok túlnyomó többségéből nem lett semmi. A 2018-ban benyújtott panaszok mindössze 4,77 százalékát vizsgálta tovább a Bizottság az EU Pilot rendszeren keresztül. Ennél rosszabb hír, hogy míg a panaszok száma egyre nő, folyamatosan csökken az aránya azoknak, amelyek eljutnak az EU Pilotig: 2014-ben 17,09 százalékuk, 2016-ban már csak 12,75%, 2018-ban pedig, mint fent írtuk, mindössze 4,77%.

Ezek a számok sok mindent jelenthetnek, annyi azonban mindenképpen kiolvasható belőlük, hogy az állampolgárok szemében romlik a tagállamok megítélése; ennek következtében egyre több keresetet nyújtanak be, amelyek azonban ritkán jutnak el érdemi kivizsgálásra az Európai Bizottság elé. A panaszokat vagy azért utasítják el, mert nem bizonyosodik be az európai törvények megsértése, vagy mert a beadóik visszavonják őket.

Az EU Pilot rendszer

Panasz vagy saját kezdeményezés esetén az Európai Bizottság dönthet úgy, hogy EU Pilot rendszeren keresztül kivizsgálást kezd. A rendszer célja, hogy segítségével időben meg lehessen oldani az esetleges nehézségeket, anélkül, hogy ténylegesen kötelezettségszegési eljárást kelljen indítani.

Az EU Pilot rendszert az Európai Bizottság és a tagállamok hozták létre, hogy megkönnyítsék az információáramlást és a problémakezelést az európai törvények alkalmazásával és nemzeti jogba ültetésével kapcsolatban. Szándék szerint ez az utolsó fázis egy kötelezettségszegési eljárás megindítása előtt.

Noha a rendszer az évek során sokszor bizonyult hatásosnak, a Bizottság nemrég hangsúlyozta, hogy szeretne kevésbé támaszkodni az EU Pilotra, hogy ezzel is eggyel kevesebb bürokratikus akadályt gördítsen a kötelezettségszegési eljárások útjában. Emiatt sürgős esetben indítható kötelezettségszegési eljárás anélkül, hogy azt megelőzné egy EU Pilot kivizsgálás. A Bizottság új stratégiájának eredménye nagyon egyértelműen látszik, ha ránézünk az adatokra: az EU Pilot rendszeren keresztüli kivizsgálások száma a 2014-es 1225-ről 2018-ra mindössze 110-re apadt. A nagy esés 2017-ben történt.

Az EU Pilot rendszer a tagállamok és az Európai Bizottság között konstruktív kommunikációt feltételez. Így érdemes megnézni, hogy a Bizottság milyen arányban találta megfelelőnek a tagállamok reagálását az EU Pilot rendszeren keresztül történő kivizsgálások esetén. Minél magasabb ez az arány, annál hasznosabbnak tűnik egy olyan eszköz, mint az EU Pilot, ha segítségével kevesebb kötelezettségszegési eljárást szükséges indítani.   

2018 végére a sikeresen lezárt EU Pilot ügyek aránya 73% volt. Az e tekintetben legjobban teljesítő országok Hollandia, 91%-os aránnyal, Luxemburg 89, és Horvátország 85%-kal. A nagyobb uniós országok közül Franciaország és Spanyolország teljesít még jól, mindketten 80%-ban zárják le sikeresen az ügyeket. Kevésbé sikeres viszont Németország és Olaszország (71%), valamint az Egyesült Királyság (63%).

Érdemes megfigyelni, hogyan változtak ezek az arányok az évek során. Ezzel nyomon követhetővé válik, hogyan reagáltak az egyes tagállamok a Bizottság vizsgálataira, mennyire voltak képesek konstruktívan tárgyalni, és így megelőzni a kötelezettségszegési eljárásokat.

Összeurópai szinten a sikeresen lezárt ügyek aránya 2014 és 2018 között 3 százalékponttal csökkent, 75%-ról 73%-ra. Az EU tagállamainak 57 százalékában romlott a tendencia az elmúlt négy évben, mindenekelőtt Romániában, ahol a sikeresen lezárt EU Pilot ügyet aránya 79%-ról 58%-ra, 26,58%-kal esett. Bulgária 25%-os, Szlovénia 20,99%-os visszaesése szintén rossz jel. Jelentősen javult viszont a helyzet Luxemburgban (+43,55%), Horvátországban (+30,77%) és Magyarországon (+24,19%). A nagyobb uniós országok közül a legrosszabb mutatóval az Egyesült Királyság (-17,11%) és Olaszország (-5,33%) rendelkezik, míg a legnagyobb javulás Franciaországban (+7%) és Spanyolországban (+16%) történt. 

Mi történt az elmúlt öt évben

Miután egy panasz megjárta az EU Pilot rendszert és az Európai Bizottság vizsgálatát, a következő lépésben indul meg a valódi kötelezettségszegési eljárás. Ennek első lépéseként a tagállamok hivatalos felszólítást kapnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés (TFEU) 258. cikke alapján. 2014 és 2018 között közel 4000 ilyen felszólítás történt, évi átlag 796. A 2016-os csúcs óta ez a szám csökken.

Az elmúlt négy évben az Európai Bizottság 3981 új kötelezettségszegési eljárást indított, ezek közül a legtöbbet, 211-et, Ciprus ellen. Ciprussal szemben több, mint évi átlag 40 eljárást kezdeményeznek, messze a legtöbbet az összes tagállam közül. Szintén kiemelkedő számú eljárás indult Belgium (198 új eljárás 2014 és 2018 között) és Görögország (190) ellen. A legeminensebb országok Észtország (79 eljárás 2014 és 2018 között), Hollandia (86) és Lettország (99).

A 2018-ban indított 644 új esettel a folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárások száma 1571-re nőtt. Az elmúlt években az év végén folyamatban lévő eljárások száma folyamatosan gyarapodott. 2014-ről 2015-re 1350 eljárás futott, 2016-tól minden év végén több, mint 1500. Ez azt jelenti, hogy míg évről évre kevesebb eljárás indul, a tagállamoknak nem sikerül az előző években indított eljárásokat lezárniuk. 


2014 és 2018 között az év végén folyamatban lévő eljárások száma 16,63%-kal nőtt. Horvátország esetében a növekedés 380%-os, de mivel az ország 2013-ban csatlakozott az EU-hoz, így 2014-et jóval kevesebb folyamatban levő eljárással kezdte, mint más tagállamok.

A nagyobb uniós országok közül Olaszországnak (-21,35%), valamint Franciaországnak (-20,51%) sikerült megfelelő jogalkotással a legnagyobb mértékben rendezni nézeteltéréseiket a Bizottsággal. Ugyanez mondható el Görögországról (-14,61%), Romániáról (-13,24%) és Lengyelországról (-11,39%). Nőtt viszont a függőben levő eljárások száma Németország (+17,65%) és az Egyesült Királyság (+20,37%) esetében.

Változott az is, hogy jellemzően mivel kapcsolatban indulnak eljárások. Sokáig a környezetvédelem számított ilyen szempontból a legvitatottabb területnek az unióban. A 2018 végén folyamatban lévő eljárásoknak a legnagyobb része (nagyjából 19%) valóban a környezetvédelemmel volt kapcsolatos. Ez a szám azonban csökken: 2014-ben még az összes eljárás 24%-a volt ilyen. A többi terület, mint a mobilitás és közlekedés (~15%), a belső piac (~10%), vagy a migráció és a belpolitika (~9%) részaránya nagyjából állandó.

Másrészt egyre több az igazságszolgáltatást és a fogyasztóvédelmet érintő eljárás, ezek aránya 6%-ról 10%-ra nőtt, akárcsak a kommunikációs hálózatokkal, tartalmakkal és technológiákkal kapcsolatosak, amelyek aránya a 2014-es 1%-ról 2018-ra 4,26%-ra emelkedett. Az utóbbi a technológia mindennapi életben játszott egyre nagyobb szerepének az eredménye. Ennek következtében egyre több az erre vonatkozó elfogadott irányelv, és így az ezzel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárások száma is növekszik. Ezzel szemben az egészségügyi és élelmiszer-biztonsági ügyek aránya 2014-ben még 7% volt, de ez 2018-ra 2%-ra apadt. 

A legtöbb folyamatban lévő ügy Spanyolországot (97), Németországot (80) és Belgiumot (79) érinti, a legkevesebb pedig Észtországot (27), Finnországot és Dániát (32-32).

Miért indul ilyen sok kötelezettségszegési eljárás

Mint láthattuk, sokféle oka lehet annak, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít.
 Az évek során egyre nőtt az irányelvek késve végrehajtott átültetése miatti eljárások száma, 2014-ben ez a teljes szám 65%-át tette ki, most pedig már 74%-át. 2018-ban az eljárások 17,69%-a indult az európai jog helytelen alkalmazása, 8,12%-a európai szerződések be nem tartása miatt.

Az 2018-ban az európai irányelvek nemzeti jogba késve végrehajtott átültetése miatt indított 419 új eljárással együtt pillanatnyilag 758 ilyen eljárás folyik, az összes folyamatban lévő eljárás majdnem fele. Ezeket az adatokat érdemes összehasonlítani az összes olyan irányelvvel, melynek átültetésére a Bizottság határidőt szabott. Éves átlagban 55 határidős irányelvet fogad el az Európai Bizottság. Közben a késedelmek miatt folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárások száma nagyjából 500. Tehát minden egyes elfogadott irányelv, amit határidőre szükséges a nemzeti jogba átültetni, átlagban tíz kötelezettségszegési eljárást von maga után. 

Mi az Európai Unió Bíróságának szerepe? 

Az Európai Unió Bírósága szintén fontos szerepet játszik az EU-s kötelezettségszegési eljárásokban. Ők a legfelső testület, aki nem csak, hogy elítélhet egy tagállamot, de büntetést is kiszabhat.


2014 óta a Bíróság elé terjesztett új ügyek közül 44-nek részese olyan tagállam, amelyik nem tartja be a közösségi jogot. Bár javuló tendenciát mutat, Görögország mégis több ügyben állt a Bíróság elé az elmúlt öt évben, mint bármelyik másik tagállam (22 kereset, 18 ezek közül 2014 és 2016 közötti). Németország a második 17 új eljárással, őt követi Lengyelország és Spanyolország 16-16-tal.

2014 és 2018 között összesen 223 új ügy került a Bíróság elé. Ugyanezen idő alatt 159 ügyet zártak le, vagy úgy, hogy a keresetet elutasították, vagy úgy, hogy ítélet született. A legtöbb eljárással szembenéző országok ugyanazok, amelyek a legtöbb lezárt – pozitív és negatív végkimenetelű – üggyel is rendelkeznek. Itt Görögország végzett az élen, mind a 20 eljárás esetében valódi kötelezettségszegést állapítottak meg. Az elmúlt négy évben a legtöbb elítélő határozat Spanyolország (14-ből 14), Lengyelország (14-ből 13) és Németország (15-ből 13) ellen született. A 159 lezárt ügyből mindössze 15-öt utasított el a Bíróság. 

A rendelkezésre álló adatok alapján még messzebbre tekinthetünk vissza. 1952-től 2018-ig 3957 esetben citálták valamelyik tagállamot az Európai Unió Bírósága elé kötelezettségszegési ügyben. Ebből a nézőpontból egy ország tűnik ki: Olaszország, 652 eljárással, az összes 16,48%-val. Olaszországot távolról követi Franciaország (419 eljárás, 10,59%), majd Görögország (411, 10,39%). 

Elérhető fordítások
2019. október 24. csütörtök

Source/s:

Openpolis

Translation by:

F. Barabás | VoxEurop
share subcribe newsletter